A whisky poharakba töltött történelem
Az ön bárszekrényében is biztosan kiválóan mutatnak a whisky poharak.
A kristályból készült, különlegesen szép, extra fénytörésű üvegek valódi ünneppé teszik a nemes nedű fogyasztását. A whisky (az amerikai angolban, és az ír dialektusban whiskey) égetett szesz, mely gabona erjesztésével, lepárlásával, végül fahordóban való érlelésével készül. Általában a hordó anyaga tölgyfa. Természetesen a felhasznált gabona minősége sem lényegtelen.
A leggyakrabban árpát, malátát, kukoricát, búzát, rozsot, vagy rozsmalátát használnak az előállítás során. A whiskyk többnyire ettől függetlenül vegyes cefréből készülnek, néhány kivételtől eltekintve, ilyen például a malátawhisky.
Ahogy whisky poharakból is számtalan típus elérhető, úgy a bennük szervírozott whiskyt is több kategóriába sorolják: cefrézés, lepárlás, földrajzi hely szerint, de az érleléshez használt hordó típusa sem mellékes. Hagyományosan Skóciát, Írországot, Kanadát, az Amerikai Egyesült Államokat tartják whiskygyártó nemzetnek, de amire talán még ön sem gondolt, a Japánokat is ide sorolják.
Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy az eredeti whisky típusok az első négy állam kezei közül kerültek ki a XIX. században, míg Japán már a modern skót whiskyből állította elő sajátos ízvilágú szeszét a XX. században. Némi érdekesség, hogy a fahordós érlelés eredetileg nem tartozott a whisky előállításához, sőt a kukoricawhiskyt abszolút nem is tették hordóba.
Manapság már, azonban lényeges az érdemi érlelés is. Az Európai Unióban törvények szabályozzák a whisky poharakba kerülő nedű gyártását, melyek szerint csak az a gabonapárlat forgalmazható whisky néven, mely legalább három évig érlelődött megfelelő körülmények között.